|
|
ELSZÁRMAZOTTAK
A Jászság a redemptio (ejtsd: redempció, önmegváltás,
1745) óta jellegzetes népességkibocsátó terület. A Jászföldről elkerültek
két jelentős csoportja a kirajzottaké és az elszármazottaké.
A kirajzott népesség szervezett telepítési politika révén hagyta
el szülőföldjét. Így a 18. század derekán az egykori kiskunsági
pusztákat szállták meg a jászok, majd a 19. század második felében
újabb raj érkezett oda a Zagyva-Tarna mellékéről. A 20. század harmincas
éveiben a dunántúli Nagylók és Újireg gyarapodott jászsági telepesekkel.
A Jászság folyamatosan bocsátott ki népességet az ország nagyobb
városaiba is. A fővárosban a 19. század végétől gyarapodott a Jászságból
elszármazottak száma, 1920 után szervezetet is alakítottak "Jászok
Egyesülete Budapesten" elnevezéssel. Vezetőjük dr. Czettler Jenő
(1879-1953) agrárközgazdász, egyetemi tanár, országgyulési képviselő
lett. A szervezetet 1946-ban feloszlatták.
Az elszármazott jászok 1991-ben hozták létre újból Budapesten a Jászok Egyesületét. A szervezet célja: intézményes kapcsolatot teremteni az elszármazott, kirajzott és az otthon élő jászok között. A szervezet taglétszáma meghaladja a 600 főt. Az egyesületnek több mint 30 tagszervezete van. Az egyesület munkáját összejövetelek, rendezvények szervezésével, kiadványok megjelentetésével végzi. A Jászok Egyesülete társrendezője az évente megrendezendő Jász Világtalálkozónak.
Irodalom:
Dobos László: Adósai vagyunk szülőföldünknek. (A Jászok Egyesülete és "A Jászságért" Alapítvány első negyedszázada. 1990-2015.) Budapest, 2016. Ára: 1.200 forint.
>>>megrendel<<<
Suba Györgyné: Jászok Egyesülete Budapesten 1921-1946. Budapest, 2017. Ára: 1.200 forint.
>>>megrendel<<<
|
|
|
|
|
|