Jászok Egyesülete a Facebook-on Jászok Egyesülete az Instagram-on Jászok Egyesülete youtube csatornája
| | | | | | |

LEGFRISSEBB...

ADATOK
TISZTSÉGVISELŐK
AZ EGYESÜLET TÖRTÉNETE
TAGSÁGUNK
BELÉPÉSI NYILATKOZAT
TAGSZERVEZETEINK
ÉVES BESZÁMOLÓK
HÍRLEVÉL
MEGHÍVÓ
JÁSZSÁGI ÉRTÉKTÁR
JÁSZ VILÁGTALÁLKOZÓ
SZAKMAI ÉLETRAJZOK
HALOTTAINK
TÁMOGATOTT KIADVÁNYOK
EMLÉKTÁBLÁK
1%
RÓLUNK ÍRTÁK

JÁSZSÁG

A Jászság kistáj az Alföldön, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A történeti-néprajzi táj nevét a jászoktól kapta. Területe mintegy 700 négyzetkilométer. Jelentősebb vízfolyása a Zagyva és a Tarna.
A Jászság mai 5 városának és 13 községének lélekszáma 90.000 fő. A népesség döntő többsége római katolikus vallású. A vidék gazdasági, kulturális és történelmi központja Jászberény.

A Jászság a 14. századtól az egységes megyerendszer kialakulásáig, 1876-ig közjogi és gazdasági különállással rendelkező szabadalmas közigazgatási egység. A jász öntudat alapja a területi autonómia megtartásáért vívott évszázados küzdelem. E törekvés legnagyobb sikere az eladatottság alóli önfelszabadítás, az 1745-ös jászkun redemptio (ejtsd: redempció, a szabadalmas jogállás pénzbeli megváltása). A Jászságot, a Nagykunságot és a Kiskunságot magába foglaló Jászkun Hármaskerület (1682-1876) székhelye Jászberény volt.

A jászsági települések a 18-19. században hatalmas pusztákat birtokoltak a Duna-Tisza közén. Benépesítésük során több hullámban ezrek költöztek ki az anyaközségekből a kiskunsági pusztákra.

Irodalom: Fodor Ferenc: A Jászság életrajza, Budapest, 1942.
(reprintje: Budapest, 1991.)
>>>megrendel<<<

Szabó László: Jászság, Budapest, 1982.