Az évszázadokig ismeretlen helyen rejtőző, egykoron Jászkürtnek nevezett ereklye a 17-18. században még a jászberényi Nagytemplom falán függött, a 19. századtól a Városházán őrizték, 1874-ben bízták mai gazdájára. A kürt, melyet csak a 17. századtól kapcsoltak Lehel vezér közismert mondájához, ma is a Jászság és a jászok összetartozásának megtestesítője.

A Jászkürtöt a jászkapitányok és jászkun főkapitányok ünnepi alkalmakon méltóságjelvényként oldalukon, vagy vállukon viselték.

Hosszú ideig tartotta magát az a nézet, hogy a kürtöt utoljára Lehel vezér volt képes megfújni. 1953-ban azonban a dévaványai Kádár Ferenc, a Népművészet Mestere megszólaltatta a nevezetes ereklyét. A Magyar Rádió felvételét akkor Gyalog Rózsa készítette, s a muzeális értékű hanganyagot "A Jászságért" Alapítvány tette hozzáférhetővé CD-n és hangkazettán.

Irodalom: László Gyula: Lehel kürtje, Jászberény, 1973.
Jászsági ünnepnapok (hangkazetta és CD), Budapest, 1999. >>>megrendel<<<
A Lehel kürt és kultusza, Jászberény, 2004.



A kürt hang letöltése (608Kb)