A törökdúlás után I. Lipót eladta a komplett Jászságot, ahogy mondani szokás, tokkal-vonóval. Német lovagrend lett a földbirtokos, zálogba is kerültek, adták-vették őket. Ezer és egy okuk lett volna, hogy beintsenek: ha a haza így, akkor mi is így, de nem tették. A jászok ősei visszavásárolták a földjeiket. Tizenöt éve a karcagiak kiszámolták, hogy kárpótlásként ötmilliárd forint üthetné a markukat. Nem a rajnai, hanem az egyre gyengébb magyar. De nem ezért nem kérnek a kárpótlásból, pedig törvény is kimondta: járna nekik.
Jóllehet a Jászságról sokaknak a fideszes Pócs János unortodox ókortörténeti kitekintése jut eszébe („Jézus jász volt, mert jászolban született”, más források Mádl Ferencnek tulajdonítják a tréfásnak szánt szavakat), a térség előélete felemelő tanulságokkal is szolgál.
A törökdúlás után a tehetősebb jászok annyira ragaszkodnak javaikhoz, hogy visszavásárolták az elorozott földjeiket. A redempcióról (önmegváltás) és az önmegváltási összegek visszaköveteléséről Farkas Kristóf Vince történész mesélt a Jászok Egyesületének összejövetelén.
Írás maradt a törvény
„A jászok történelmi tudata egészen különleges – szögezte le a Jászok Egyesületének elnöke, Dobos László a szervezet idei utolsó összejövetelén, a budapesti vármegyeházán. – A (pesti vármegyeházával) szomszédos épület, a mai városháza az Invalidus-ház. 1702-ben, amikor Lipót eladta a Jászkunságot, az első földesúr a német lovagrend volt, amelynek tagjai szinte örültek, hogy 1731-ben megszabadulhattak tőle és eladhatták a Pesti Invalidus Háznak. Ezek fontos mozzanatok, amelyek összekapcsolnak minket a fővárossal.”
A fórumon a jászkun önmegváltás és a redempciós összeg visszakövetelése volt terítéken. Farkas Kristóf Vince történész előadását végighallgatva tanulságként leszűrhettük, hogy a ma 18 települést és 90 ezer lakost szívére ölelő Jászság az elmúlt évszázadokban példát mutatott öntudatból, összetartásból.
Fotók: Illyés Bence
– A középkori Magyarország közepén mintha egy hatalmas kiváltságos folt alakult volna ki. A jászok és a kunok nem egyszerre érkeztek. Eltérő volt a származásuk, az öntudatuk. A kunok egy üres területet kaptak királyi adományként, a jászok birtokról birtokra csipegették össze a Jászságot. A török kor változást hozott sok téren, de a Jászság megőrizte a területi integritását, illetve részben a lakosságát. A Jászság a 14. századtól az egységes megyerendszer kialakulásáig, 1876-ig közjogi és gazdasági különállással rendelkező szabadalmas közigazgatási egység volt. A jász öntudat alapja a területi autonómia megtartásáért vívott évszázados küzdelem – foglalta össze érzékletesen Farkas Kristóf Vince.
(...)
– A jászsággal és kunsággal valóban törvénytelenség történt, ebből a szempontból aktuális lenne a követelés. Viszont büszkén mondhatjuk, hogy az őseink saját pénzükből és hitelekből megváltották magukat. Ez világraszóló esemény. Ha tehát visszakaptuk volna a pénzt, a redempció magasztossága kissé csorbult volna. Hiszen mi lett volna az összegből? Új városházák, iskolák, utak épültek volna, melyek ma már talán az enyészeté lennének. Mennyivel lovagiasabb azt mondani, hogy lemondtunk erről a pénzről – érvelt a hallgatóságnak.
