|
|
REDEMPTIO
A Jászság a 14. századtól az egységes megyerendszer kialakulásáig, 1876-ig közjogi és gazdasági különállással
rendelkező szabadalmas közigazgatási egység. A jász öntudat alapja
a területi autonómia megtartásáért vívott évszázados küzdelem.
1702-ben I. Lipót császár a Jászkunságot - mint a török uralma alól
felszabadított, újszerzeményi területet - zálogba adta 500.000 rajnai
forintért a Német Lovagrendnek. 1731-től a területet a Pesti Invalidus
Ház birtokolta. Az ősi szabadság visszaszerzése érdekében folytatott
több évtizedes küzdelem sikere az eladatottság alóli önfelszabadítás,
a jászkun redemptio (ejtsd: redempció, a szabadalmas jogállás pénzbeli megváltása).
Mária Terézia királynő 1745. május 6-án írta alá az ún. redemptionális
diplomát, melyben megengedi a jászoknak és a kunoknak az önmegváltást.
A megváltást részben kölcsönből, részben a települések polgárainak
önerejéből finanszírozták. A megváltásból részt vállalókat és leszármazottaikat
nevezték redemptusoknak.
A redemptióban résztvevő jászsági települések a következők voltak
(a fizetett összeg sorrendjében): Jászberény, Jászárokszállás, Jászapáti,
Jászalsószentgyörgy, Jászladány,
Jászfényszaru, Jászjákóhalma, Jászkisér,
Jászdózsa, Jásztelek (akkor: Jászmihálytelek), Jászfelsőszentgyörgy.
A redemptióban részt nem vett, további mai jászsági települések:
Alattyán, Jánoshida, Jászágó,
Jászboldogháza, Jászivány, Jászszentandrás,
Pusztamonostor.
A redemptiót követően létrejövő új közigazgatási egység, a Jászkun
Hármaskerület (1745-1876) - mely a Jászságot, a Nagykunságot és
a Kiskunságot foglalta magába - székhelye Jászberény lett.
Irodalom: Kele József: A Jász-Kunság megváltása, Budapest, 1904.
|
|
|
|
|
|